Tehát miért is kerül egy Zámbó Jimmy, vagy a Microsoft Office annyiba?
A szikár közgazdasági levezetés szerint, az információs termék előállításánál felmerülő magas fix, de alacsony változó költség ( reprodukció) felveti a másolás problémáját. Ez régóta létezik, közvetlenül a könyvnyomtatás feltalálása után voltak belőle konfliktusok, de a digitalizált világ, és a világháló megjelenésével (ahol a reprodukció, költsége közel nulla) rendkívül súlyossá vált.
Nyilvánvaló, ha az eredeti információs termék előállítója mellett, akinek a magas fix előállítási költséggel is számolnia kell, és a terméket olyanok is lemásolják, akiknek csak a reprodukció alacsony (változó) költségével kell számolnia, az eredeti termék előállítója nem tudja érvényesíteni a magas fix költségeit és a továbbiakban nem lesz érdekelt újabb eredeti információs termék előállításában. Ha a 100 millió dollárért leforgatott filmet mozi helyett internetről töltve nézik, akkor az bizony veszteség. És a logikát sarkítva, ha minden filmet inkább töltenek, mint moziban néznék, akkor a filmstudió előbb utóbb lehúzza a rolót. (hogy miért nem így van, arról később).
Ezt nevezik az ösztönzés problémájának.
Az ösztönzési probléma ellenszereként a jog kizárólagos jogokat biztosít az eredeti információs termék előállítójának úgy a felhasználásra, mint az értékesítésre egyaránt. Ezt együttesen a szellemi termékek tulajdonjogának nevezzük, amelybe többek között a szabadalmi és a szerzői jogok tartoznak.
Az információs javak gazdasági viselkedésére persze komolyan hatnak a szabadalmi és szerzői jogok. Az információs terméket előállító kizárólagos jogainak köszönhetően az információs termék egyedisége monopol jellegűvé válik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a filmstúdió, lemezkiadó annyit kérhet Zámbó jimmy, vagy Miles Davis lemezéért amennyit akar, pontosabban: amennyi a maximális profitot hozza.
Közgazdász olvasók jól tudják, a monopol profit egyrészt a versenypiacinál jóval magasabb árat, másrészt sok olyan vásárlót jelent, akik ezen az áron már nem tudják megvenni a terméket. Ők azok akik, vagy azért dühösek mert mégis megvették, vagy azért mert nem tudták megvenni kedvenc együttesük új lemezét.
Fontos leírni: az információs javak monopol jellege természetes. Az információs javak természetéből fakad, tehát a verseny nem kikényszeríthető. Patthelyzet. A jogi védelem indokolt, de extraprofithoz és társadalmi igazságtalansághoz vezet. Bár a helyzet megoldhatatlannak tűnik, más megközelítéssel talán mégsem lehetetlen.
A szellemi tulajdon joga gyakorlatilag a magas fix (előállítási) költség megtérülését hivatott biztosítani. A tulajdonjogi védelem mint tudjuk egy adott időtávra érvényes, függetlenül attól hogy az album, vagy szoftver elkészítése mikor térül meg ezelatt. Lehet hogy 2 hónap alatt, lehet hogy 20 év múlva sem.
Mi lenne, ha az előre meghatározottt idejű védettség helyett csak addig tartana a védelem, ameddig az előállítás (valamennyi ráhagyással) költsége az alkotónak meg nem térül? Elég abszurd ötletnek hangzik, tudom, jogász barátaim többsége szúrós pillantásokkal jutalmazta. A jelenleginél bizosan bonyolultabb rendszerhez jutnánk, ha egyáltalán megoldható, de igazságosabb, és közgazdaságilag is racionálisabb lenne.
