Ekkora szünet után, nem túl izmos visszatérés ezzel kezdeni, de még éppen aktuális, sajnálnám kihagyni. Pár napja tették ki az Index címlapjára Chris Anderson long tail könyvének sajátos recenzióját egyenest a címlapra, és erről eszembe jutott egy személyes élményem.

Hogy eljussak a személyes élményig, tisztázni kell: a long tail alapötlete, sőt maga a modell sem teljesen Anderson fejében fogant meg (ezt ő sem tagadja egyébként).  Anderson longtail cikkét kedvenc profom egy tanulmánya alapozta meg, ami még 2003-ban jelent meg a rendkívül csalogató : Consumer Surplus in the Digital Economy: Estimating the Value of Increased Product Variety at Online Booksellers címmel. Brynjolfsson két másik MIT-s kollegájával (Yu (Jeffrey) Hu, Michael D. Smith), nekiállt az amazon.com értékesítési adatait vizslatni, és igencsak érdekes következtetésere jutottak. Röviden: az internetes boltokban megjelenő, máshol a kapacitások miatt ritkán előforduló, könyvek, zenék  olyan radikálisan csökkentik a tranzakciós költégeket az ezekre vágyó fogyasztók számára, ami gyakorlatilag a long tail (ezt ők nem mondták ki) jelentőségét növeli meg elképesztő mértékben.

A tanulmány utolsó mondata.

"The results of this paper suggest that ultimately the most important benefits of Internet retailing are not fully reflected in lower prices, but rather
are due to the new goods and services made readily available to consumers."

Hogy a személyes élményig jussak: 2003-ban én éppen Brynnjolfsson proffal leveleztem (azóta is hálás vagyok, hogy szóba állt egy pofátlan egyetemistával, a világ másik feléről), kötegelésről és más hasonlókról faggattam. Egyik válaszlevelében, felhívta a figyelmemet egy rendkívül érdekes vállalati tanulmányra, amit pár nappal előtte publikáltak. Gyorsan le is töltöttem, de nem izgatott különösebben a lehetőség, hogy céges elemzésen molyoljak, amikor épp a kötegelésben rejlő gyönyörű logikát boncolgattam. A tanulmányt félretettem, aztán elfelejtettem.

Költői kérdés: Mi volt a tanulmány címe?