infoeco

Egy nagy helyett, több rövid bejegyzésben fogom boncolgatni a p2p és a web 2.0 médiamegosztó hálózatokat. Nekem is jobb, nektek is. Formailag, emészthetőségben etc.

Első körben egy az előző bejegyzésben megpendített dolgot bontanám ki, a hálózatok résztvevőinek szerepét, a szerepek alakulását. A fájlmegosztó hálózatok résztvevői szerepük szerint megosztókra és befogadókra vannak kettébontva, de én bevezetnék egy harmadikat is a disztribútorokét. Igyekszem megindokolni miért.

A résztvevők tranzakciós költségét elemezve, épp a két hálózattípus összevetésénél látszik egyértelműen hogy az eredeti megosztók, akik az adott  jószágot bejutattják a hálózatba és azok akik ezt a jószágot továbbítják (letölthetővé teszik, linkelik, beéágyazzák) nem vehetők egy kalap alá.

Az eredeti megosztók, és a befogadók tranzakciós költségei a két hálózatban megegyeznek, a disztribútorok költségei viszont elválnak. A két hálózat szerkezeti különbsége miatt, a továbbítás a p2p hálózatok esetén minden másolat az adatok továbbítását jelenti, ellentétben a web 2.0 médiamegosztókkal, ahol a linkelés, beágyazás a továbbítás formája. Ez a p2p hálózatokhoz képest jelentősen gyorsítja a tartalom továbbítását, a disztribútorok szempontjából pedig minimálisra szorítja a tranzakciós költségeket. Ez a web 2.0 médiamegosztók egyik fő előnye a p2p hálózatokhoz képest, továbbmegyek: ez aktiválja az önszerveződő hálózatokat.

Bár adataim sajnos nincsenek róla, de feltételezem, hogy a disztribútorok által továbított tartalmak mennyisége sokszorosa az eredeti megosztók által létrehozottaknak (a p2p hálózatok esetén tudjuk hogy így van). Érdekes lenne tudni a szorzót vagy (amit gyanítok) összefüggéseket pl a szorzó és a hálózat fejlődése között).