Tehát
Amíg a social networkök hálózati hatása pl elég egyértelműen látszik, terjed az a nézet, hogy a Youtubenál ez nem játszik szerepet. A baj az, hogy a valóság ezzel szöges ellentétet mutat. A videomegosztók fejlődése tökéletesen mutatja a hálózati hatás jellegzetességeit, olyan sebességgel jutottak el a jelenlegi méretükig, ami másként nehezen magyarázható. Igaz, elsőre talán nem olyan egyértelmű, de egy gráf jellegű ábrán keresztül elég könnyen kimutatható az a bizonyos hálózat.
Az első ábrán a klasszikus p2p rendszerek szerkezete látható. Sok érdekesség nincs rajta, a résztvevők, mint tudjuk közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz, a kapcsolatok nagyjából egyenletes eloszlásúak (az egyszerűség kedvéért).
Pontok-vonalak, résztvevők-kapcsolatok. Az informácó mint a pletyka, szájról szájra. Az ábrán ugyan nem jelöltem, de fontos az elsődleges megosztók, és a másodlagos megosztók (disztribútorok) megkülönböztetése. (megérne egy misét a p2p hálózatok, és a web 2.0 médiamegosztók hálózati struktúrái közötti különbség is, de ehhez adatok is kellenek)
A második hálózaton a Youtube, Flickr "gráfszerkezete". Az információ áramlása visszalépés a hagyományos szerver-kliens, csillag formájú szerkezethez. Amikor viszont hozzáadjuk a hálózathoz a részvevők közötti aktusokat, beleértve a a beágyazást, és a linkelést is, a p2p hálózatokhoz máris nagyon hasonló szerkezethez jutunk. (ezt jelöltem piros vonalakkal). Az információs jószág itt ugyan fizkailag nem közvetlenül a résztvevők között mozog, csak a központi szerveren keresztül, de ez a résztvevők szempontjából mellékes, a hálózat ott van, mégha virtuálisan is. És ezzel együtt a hálózati hatás. Még egy apró különbség: a p2p hálózatokban minden résztvő egyben megosztó is, a potyautas szindróma elkerülésért, a videomegosztókon ilyen kényszer nincs (a hálózat passzív részvevői a négyzetek).
Röviden ennyi. Jelentkezem további fejleményekkel, addig is vizslatom az ösztönzőket, keresem a következtetéseket.
